Alapítványi templom
Az alapítványi templom olyan középkori vagy újkori templom, melyek alapítására egyes személyek, egyesületek áldoztak pénzt, ugyanakkor meghatározták annak rendeltetését, feladatkörét is. Kialakítása ezért eltér az általános templomtípusoktól. Lehet például egy család temetőkápolnája.
Amfiteátrum
Az amfiteátrum kör vagy ovális alakú, különféle rendezvények tartására használt tér, amelyet nézőközönség befogadására alkalmas fedetlen lelátó vesz körül.
Tömegszórakoztatást (pl. gladiátorjátékok, állatviadalok stb.) szolgáló ókori római épülettípus. Elliptikus küzdőtérből (aréna) és azt körülvevő, lépcsősen emelkedő üléssorokból alakított nézőtérből áll, amelyet az ugyancsak elliptikus alaprajzú homlokzati fal határol. A homlokzati falat többszintes árkádok tagolják.
Tömegszórakoztatást (pl. gladiátorjátékok, állatviadalok stb.) szolgáló ókori római épülettípus. Elliptikus küzdőtérből (aréna) és azt körülvevő, lépcsősen emelkedő üléssorokból alakított nézőtérből áll, amelyet az ugyancsak elliptikus alaprajzú homlokzati fal határol. A homlokzati falat többszintes árkádok tagolják.
Barbakán
Középkori erődített települések vagy várak része a barbakán. A barbakán általában különálló árokkal körülvett erős torony, csapóhíddal és egy vagy több kisebb őrtoronnyal. A barbakán feladata a település vagy erődítmény főkapujának megvédése. Barbakánokat leggyakrabban a városok főkapuihoz építettek.
A barbakánok formájuk szerint lehetnek kör, négy- vagy sokszög alakúak. Kör alakú barbakán volt:Győrben, Eperjesen, Körmöcbányán, Kassán, Lőcsén. Négyszögletű barbakán volt pl. a párizsi Bastille. Sokszög alakú barbakán volt Kölnben. Barbakánok találhatók még a szászföldi erődtemplomokban is: pl. Prázsmár – ebben volt és működött a városháza, Vidombák– délkeleti oldalán helyezkedett el a felvonóhíddal és három toronnyal ellátott barbakán, amelyet 1880-ban elbontottak, hogy helyén felépítsék az új városházát.
A barbakánok formájuk szerint lehetnek kör, négy- vagy sokszög alakúak. Kör alakú barbakán volt:Győrben, Eperjesen, Körmöcbányán, Kassán, Lőcsén. Négyszögletű barbakán volt pl. a párizsi Bastille. Sokszög alakú barbakán volt Kölnben. Barbakánok találhatók még a szászföldi erődtemplomokban is: pl. Prázsmár – ebben volt és működött a városháza, Vidombák– délkeleti oldalán helyezkedett el a felvonóhíddal és három toronnyal ellátott barbakán, amelyet 1880-ban elbontottak, hogy helyén felépítsék az új városházát.
Barlanglakás
A barlanglakás vagy sziklalakás emberi lakótérként kialakított, hegy- vagy domboldalba vájt mesterséges, esetleg emberi munkával átalakított természetes barlang. A Föld valamennyi részén ismert szükséghajlék, különösen gyakori a Földközi-tenger vidékén és Észak-Amerika sziklás tájain.
Bástya
A bástya kialakulása a várépítészetben a tüzérség megjelenésével függ össze. Az ostromló tüzérségnek a vártornyok kitűnő célpontot jelentettek, a vártornyok lerombolása a védőkre nagy veszélyt rejtett. A védőtüzérség elhelyezésére alkalmazott új olasz várépítési mód a „sistema bastionata” azaz a bástyázott rendszer volt. A bástya a vár külső védőfalának sarkait megerősítő külső védmű. Legtöbbször ötszög alakúak, két hosszabb oldalukkal ék alakban kinyúlnak a várfaltól. Ezek a bástyák nem magasabbak a várfalaknál, feladatuk a várfal ostromának megakadályozása ill. elhárítása volt.
A szabályos ötszögű bástyaforma kialakulása előtt a védők ágyúinak elhelyezésére a fal elé sokszögű vagy kerek alakú védőműveket építettek. A kerek alakú védőművek neve rondella.
A bástyák legfejlettebb típusa az úgynevezett füles bástya — az első, füles bástyákkal ellátott erődöt az itáliai Aquilában építették 1534 után; Magyarországon először Győrben (1564–65). A füles bástyák ágyútermeit (casamata) a bástya homlokfalai mögé visszahúzott szárnyakban helyezték el, így azokat az ellenséges tüzérség nem tudta belőni. Ezekkel az ágyúkkal a védőfal (kötőgát,cortina) előtti teret lőhették, a szomszédos bástyák homlokfalait és az árkokat pásztázhatták leginkább a kisebb űrméretű ágyúkkal, sugárágyúkkal (falconettákkal). Távolra (az ellenséges táborba, az ellenséges lőállásokba) a kötőgátak mögötti földhányásokról és a falak mögött emelt ágyúdombokról lőttek a nagyobb kaliberű ágyúkkal (bombardákkal).
A bástya szó a magyar nyelvbe a 15. - 16. században került be. A bástya kifejezést a magyar források összevissza, következetlenül használják.
A szabályos ötszögű bástyaforma kialakulása előtt a védők ágyúinak elhelyezésére a fal elé sokszögű vagy kerek alakú védőműveket építettek. A kerek alakú védőművek neve rondella.
A bástyák legfejlettebb típusa az úgynevezett füles bástya — az első, füles bástyákkal ellátott erődöt az itáliai Aquilában építették 1534 után; Magyarországon először Győrben (1564–65). A füles bástyák ágyútermeit (casamata) a bástya homlokfalai mögé visszahúzott szárnyakban helyezték el, így azokat az ellenséges tüzérség nem tudta belőni. Ezekkel az ágyúkkal a védőfal (kötőgát,cortina) előtti teret lőhették, a szomszédos bástyák homlokfalait és az árkokat pásztázhatták leginkább a kisebb űrméretű ágyúkkal, sugárágyúkkal (falconettákkal). Távolra (az ellenséges táborba, az ellenséges lőállásokba) a kötőgátak mögötti földhányásokról és a falak mögött emelt ágyúdombokról lőttek a nagyobb kaliberű ágyúkkal (bombardákkal).
A bástya szó a magyar nyelvbe a 15. - 16. században került be. A bástya kifejezést a magyar források összevissza, következetlenül használják.
Bazilika
A bazilika eredetileg római kereskedő- és bíráskodási csarnok, később három- vagy többhajós, bazilikás elrendezésű templom. A háromhajós (ritkábban egy- vagy öthajós) térben a főhajó magasabb a mellékhajóknál, s a gádorfalon, azaz a főhajónak az oldalhajók tetőzete fölé emelkedő oldalfalán sorakozó ablakokon jut be a fény. A név az ógörög βασίλειος στοά (baszileiosz sztoa), vagy βασιλική στοά (basziliké sztoa) kifejezések rövidítése és magyarosított változata, amelyek a „király csarnoka”, illetve „királyi csarnok” jelentésűek.
Napjainkban alaprajzi megoldásától függetlenül a bazilika elnevezést alkalmazzák kiemelt jelentőségű katolikus templomokra is.
Napjainkban alaprajzi megoldásától függetlenül a bazilika elnevezést alkalmazzák kiemelt jelentőségű katolikus templomokra is.
Ciszterna
A ciszterna sziklába vagy földbe vágott, szigetelt falú esővízgyűjtő, víztároló városok, várak alatt. A vízelvezetést biztosította, gyakran többszörös szűrőberendezéssel is ellátták. Építészeti kiképzésük változatos lehet. A római, bizánci és arab építészetben impozáns méretű csarnokká vált, melynek mennyezetét boltozat vagy síkfödém alkotta, ezt oszlopokkal támaszották alá. A legtöbbet a kora középkorban építették, de még a reneszánsz idején is épültek ciszternák, ezek technikailag voltak fejlettebbek.
Cserény
A cserény a magyar népi építészetben vessző- vagy nádlapokból, esetleg deszkatáblákból összeállított, fedetlen, mozgatható pásztorépítmény, amely a pásztor szállására és a kényesebb jószágok elhelyezésére egyaránt alkalmas volt.
Diadalív
A diadalív szabadon álló, nyitott kapuív, amit valakinek vagy valaminek a tiszteletére, gyakran győzelem alkalmával emelnek. Néhadiadalkapunak is nevezik, bár ez a szó nemcsak állandó építményt jelölhet, hanem ideiglenes építményt is. A diadalívnek vagy egy, vagy három átjárója van, az ünnepelt személy a középsőn haladt át az ünnepelés közben. A homlokzatot mind az elő- mind a hátoldalon hatalmas oszlopok tagolják, közöttük pedig domborműveket vagy szobrokat helyeznek el.
Diadalívnek nevezik a keresztény építészetben a szentélyt a hajótól elválasztó boltívet is. Ez szimbolikus utalás Krisztusnak a bűn fölött aratott győzelmére
Diadalívnek nevezik a keresztény építészetben a szentélyt a hajótól elválasztó boltívet is. Ez szimbolikus utalás Krisztusnak a bűn fölött aratott győzelmére
Erődítmény
Az erődítmény katonai terminológiában használt formájában az erődítési építmények kifejezés védelmi célból épített nagy védőképességű, tartós vagy ideiglenes erődítési célú építményt, építménycsoportot vagy nagyobb erődök rendszerét jelenti.
Például ide sorolható az egyszerű géppuskás vasbeton építmény, a kiépített lövészárokrendszer de erődítmény egy több erődöt, páncélkupolát, föld alatti összekötő utat, óvóhelyet és raktárakat magába foglaló erődtámpont is. Rendszerezését tekintve lehetnek tüzelőállások, fedezékek, óvóhelyek, vezetési építmények, logisztikai, és egészségügyi létesítmények.
Például ide sorolható az egyszerű géppuskás vasbeton építmény, a kiépített lövészárokrendszer de erődítmény egy több erődöt, páncélkupolát, föld alatti összekötő utat, óvóhelyet és raktárakat magába foglaló erődtámpont is. Rendszerezését tekintve lehetnek tüzelőállások, fedezékek, óvóhelyek, vezetési építmények, logisztikai, és egészségügyi létesítmények.
Fellegvár
A fellegvár vagy citadella erődített helyek (várak, városok) belsejébe vagy szélére épített épület, amely a vár, illetve város elfoglalása után a várőrségnek menedékhelyül szolgált. Gyakran egyes védelemre alkalmas tornyok szolgáltak fellegvárul.
Földvár
A földvár földsáncokkal védett hely (általában település). Szerkezetét tekintve lehet vonalas vagy zárt is. A földvárak olyan korokban épültek, amelyekről kevés írott forrással rendelkezünk, ezért igen nagy a régészeti jelentőségük. Sokszor eredetileg fából vagy fából és földből készült erődítményeket is illetnek ezzel az elnevezéssel.
Horizontális vizimalom
A horizontális vízimalom (kanalasmalom, csutorásmalom, egytengelyű vízimalom, angolul: horizontal watermill, németül Löffelmühle) olyan vízimalom, amelynél a vízszintesen elhelyezkedő vízkerék forgássíkja megegyezik az általa hajtott, fölötte elhelyezkedő malomkövekével. Az ilyen szerkezetben tehát nincs áttétel, az általában fából, néha öntöttvasból készült vízkerék egy vascsapban, de néha csak egy odaerősített kavicsban végződő tengelyen keresztül hajtja meg a malomkőpárt. A vízkerék felületén turbinalapátokat alakítanak ki, hogy a víz erejét forgási energiává alakítsák. Az épület általában lábazaton (cölöpökön) áll és igen egyszerű. A sebes vizű patak mellett ássák meg a malomárkot, és ott helyezik el a zsilipet, ahol a patak és az árok vízszintkülönbsége már eléri a két-három métert. A vízkerékre egy szűk csatornán, közel merőlegesen engedik rá a vízsugarat.
A legtöbb kutató a legősibb vízimalomtípusnak tartja. Európában, Észak-Afrikában és Ázsia egyes részein található meg, általában a hegyvidékeken, ahol az időszakosan nagy vízhozamú patakokat kellett hasznosítani. Európán belül jellemző volt a Balkánon, Svájcban, az Ibériai-félszigeten és Norvégiában. A Kárpát-medencében a 20. század elején csak a Bánát délkeleti részén és Hunyad megyében működtek ilyen malmok (elterjedési területük Olténiában folytatódott, és a Déli-Kárpátok déli oldalán gyakoriak voltak), bár elképzelhető, hogy a 18. században még nagyobb területen használták őket. Az Almás-vidék 16 falujában 1874-ben 339 vízimalom, a Délkelet-Bánátban 1957-ben 885, egyedül Toplec faluban 1969-ben még húsz horizontális malom működött. A Krassova községben talált példányt Cs. Sebestyén Károly mutatta be részletesen. A vidék horizontális vízimalmait családi társulások használták. Még az 1950-es években is építettek újakat, és több ma is működik. Műemléki védettség alatt állnak a megmaradt bozovicsi, gerlistyei, gornyalyubkovai, kornyarévai, liborajdeai, mehadikai, óborlovényi, ökörpataki, pattási, prigori, putnai, rudariai (Ógerlistye), szikevicai, topleci és weitzenriedi malmok. A leghíresebb a 22 rudariai (ógerlistyei) malomból álló ún. mulinológiai park.
Jurta
A jurta a vándorló nomádok, a honfoglalás előtti magyarok praktikus lakóépülete volt. A nagy állattartó közösségekhez köthető életforma során alakult ki ez a rácsos falú, kupolás tetejű, nemezzel borított, sátorszerű építmény. A jurta jelentősége abban állt, hogy szétszerelve könnyen tovább lehetett vele vándorolni, ami az évszakok változása által meghatározott sztyeppei életmód (téli–nyári szállás), a költözködés szempontjából rendkívüli fontossággal bírt.
A jurta kör alakban felállított rácsos fala, a „kerege” – amely állati inakkal összefogott falécrács táblákból állt – tartotta a körülbelül tetőléc keresztmetszetű lécekkel középre igazított kör alakú füstnyílás keretet, amit építéskor az „istenfának” nevezett villás alakú rúd tartott. A „kerege” köré szorosra feszített kötél biztosította, hogy a jurta az „istenfa” kivétele után nem rogyott össze.
A bejáratot egy szőnyegajtó takarta, rendszerint nemezből készült. A vándorló nomádok hite szerint a jurta küszöbére tilos volt lépni, mert a küszöb alatt alvó házi istenek (szellemek) felébredtek és bajt hoztak a családra. Ez a babona még napjainkban is fellelhető a magyar családok között.
A jurtában a bejárattal szemben helyezkedett el egy kezdetleges oltár. A jobb oldalon volt a férfiak helye és a család vagyona, bal oldalon pedig a nők és a főzéshez szükséges készletek, ételek kaptak helyet. A jurta közepén pedig maga a szabad tűzhely került elhelyezésre, amin és amellett a megfőzött ételek, illetve akkor használt edényeket helyezték el. A szabad tűzhely égésgázai a jurta tetején elhelyezett füstnyíláson keresztül távoztak a szabadba. A füstnyílást a tűzhely használatán kívüli időszakokban nemezzel letakarták, letakarhatták. Az épület hőtartó képességét a „kergére” felkötött nemezlapokkal fokozhatták, ha több réteget erősítettek egymásra. Meleg időszakokban a nemezburkolatot feltekerték, felhajthatták, vagy vízszintes irányban árnyékolóként botokkal kitámaszthatták a szellőzés segítése érdekében. A padlózatot, a földet rendszerint szőnyegekkel, nemezlapokkal burkolták. Ennek minősége, díszítettsége és mennyisége a gazda módosságát is mutatta. A kazah jurta annyiban tér el hogy nincsenek istenfák és hajlítottak a tetőlécek végei.
A jurta kör alakban felállított rácsos fala, a „kerege” – amely állati inakkal összefogott falécrács táblákból állt – tartotta a körülbelül tetőléc keresztmetszetű lécekkel középre igazított kör alakú füstnyílás keretet, amit építéskor az „istenfának” nevezett villás alakú rúd tartott. A „kerege” köré szorosra feszített kötél biztosította, hogy a jurta az „istenfa” kivétele után nem rogyott össze.
A bejáratot egy szőnyegajtó takarta, rendszerint nemezből készült. A vándorló nomádok hite szerint a jurta küszöbére tilos volt lépni, mert a küszöb alatt alvó házi istenek (szellemek) felébredtek és bajt hoztak a családra. Ez a babona még napjainkban is fellelhető a magyar családok között.
A jurtában a bejárattal szemben helyezkedett el egy kezdetleges oltár. A jobb oldalon volt a férfiak helye és a család vagyona, bal oldalon pedig a nők és a főzéshez szükséges készletek, ételek kaptak helyet. A jurta közepén pedig maga a szabad tűzhely került elhelyezésre, amin és amellett a megfőzött ételek, illetve akkor használt edényeket helyezték el. A szabad tűzhely égésgázai a jurta tetején elhelyezett füstnyíláson keresztül távoztak a szabadba. A füstnyílást a tűzhely használatán kívüli időszakokban nemezzel letakarták, letakarhatták. Az épület hőtartó képességét a „kergére” felkötött nemezlapokkal fokozhatták, ha több réteget erősítettek egymásra. Meleg időszakokban a nemezburkolatot feltekerték, felhajthatták, vagy vízszintes irányban árnyékolóként botokkal kitámaszthatták a szellőzés segítése érdekében. A padlózatot, a földet rendszerint szőnyegekkel, nemezlapokkal burkolták. Ennek minősége, díszítettsége és mennyisége a gazda módosságát is mutatta. A kazah jurta annyiban tér el hogy nincsenek istenfák és hajlítottak a tetőlécek végei.
Kápolna
A kápolna (lat. capella, cappa szóból, ami a fejet is betakaró köpenyt jelent), istentiszteletre szolgáló templomszerű kisebb épület, vagy épületrész. Ilyeneket eredetileg a vértanúk sírja fölé emeltek, később a plébániatemplomoktól messzebb fekvő községekben vagy tanyákon, főképp a temetőkben, utak mellett, bérceken vagy az előkelők palotáiban létesítettek. A nagyobb templomokban is szoktak lenni kápolnák, rendesen a mellékhajókban. Egyes kápolnáknak speciális funkciójuk van: keresztelőkápolna, sírkápolna, emlékkápolna stb.
Ha egy kápolnának külön lelkésze van, azt hívják tulajdonképpen capellanusnak, káplánnak.
Ha egy kápolnának külön lelkésze van, azt hívják tulajdonképpen capellanusnak, káplánnak.
Kastély
A kastély általában előkelő, jómódú személyek szabadon álló, palotaszerű székhelye, főurak, földesurak fényűző várszerű lakóhelye birtokukon. A kastélytól eltér a kúria, amely kastélyszerű, de kisebb igényű lakóház, főként a középnemesség lakóhelye volt.
Katakomba
A katakomba a korai keresztények föld alatti temetkezési és istentiszteleti helye volt a keresztényüldözések korában. A szó a többes számban álló latin catacumbæ szóból ered, mégpedig a cata tumbas (a sírok között), kifejezésből, eredetileg az ógörög κατα (lenn) illetve τυμβος (sír) szavakból.
Körtemplom
A körtemplom vagy kerektemplom a centrális alaprajzú templomépületek hagyományos típusa, amelyek alaprajza többé-kevésbé kör alakú. Az épület gyakran rendelkezik kupolával. Időnként rotunda a neve, ez utóbbi azonban világi célú épület vagy helyiség is lehet.
Malom
A malom szilárd anyagok őrlésére szolgáló berendezés illetve létesítmény. Hagyományosan szél vagy vízi energia hajtotta; ahol ez nem állt rendelkezésre ott az állati erővel forgatott szárazmalmok terjedtek el. A hasonló meghajtású egyéb munkát végző létesítményeket is malomnak hívja a népnyelv. pl.: fűrészmalom, papírmalom.
Malomnak neveznek másrészt minden olyan gépet, ami darabos anyagok darabolására, őrlésére szolgál. Ezeket a darabolás elvi működése alapján különböztetik meg: kalapácsmalom, golyós malom, görgős malom (Koller-járat), malomventilátor.
Malomnak neveznek másrészt minden olyan gépet, ami darabos anyagok darabolására, őrlésére szolgál. Ezeket a darabolás elvi működése alapján különböztetik meg: kalapácsmalom, golyós malom, görgős malom (Koller-járat), malomventilátor.
Mecset
A mecset a iszlám vallás temploma. Maga a szó az arab maszdzsid szóból származik, ami a szadzsad (meghajlás) szóból ered (a muszlim ima közben többször is meg kell hajolni). A mecset tehát a „meghajlás, leborulás helye”. Azokat a mecseteket, amelyek jogosultak a pénteki istentisztelet helyszínéül, nagy mecseteknek, más arab néven dzsámiknak (جامع, „összegyűjtő”) nevezik. A mecsetek szerény belső berendezéséből kiemelkedik a minbar (szószék) és a kibla irányba (a Kába szentély irányába) tájolt mihráb (imafülke). A korai iszlám idején a muszlim közösség kincstára a mecsetben volt (pl. Damaszkusz), a rituális tisztálkodásra a mecsetben kutat építettek.
Minaret
A minaret a muszlim mecsethez vagy dzsámihoz épített vagy illesztett, esetleg különálló, nyúlánk, felfelé elkeskenyedő torony. Formája és felülete lehet hengeres, négyszögletes vagy sokszögletű, esetleg bordás. A minaret lehet egy-, két-, vagy háromerkélyes. Az erkélyről (erkélyéből) a müezzin naponta ötször – meghatározott időpontokban – imára szólítja fel a hívőket. Manapság a muszlim országokban ezt több esetben már magnetofonról, hangszórókkal végzik.
Monopterosz
A monopterosz ókori körtemplomokra emlékeztető, belső tér nélküli kerek épület. Falai nincsenek, a tetőt faragott főjű oszlopok tartják. A barokk és klasszicista angol és német kertépítészet egyik leggyakoribb eleme. Az egyik legismertebb monopterosz a müncheni angolkertben áll.
Őrtorony(erőd)
Az őrtorony egyfajta erődítmény, melyet a világ sok táján alkalmaznak. Az őrtornyok építésének célja az, hogy magas, biztonságos megfigyelőhelyet nyújtson az ellenség mozgásának szemmel tartására.
Nem azonos a toronnyal, amit elsősorban hadászati céllal alkalmaznak; sem a középkorban állított lovagvárak központi lakótornyával, amelyek a földesúrnak kényelmet, némi védelmet és ellenőrzést biztosítottak a jobbágyok felett; sem a kastélyok homlokzatából kiemelkedő erkélyszerű kis tornyokkal (torretta), amelyek a középkorban a védőknek jó pozíciót nyújtottak a falak fedezésére.
Őrtornyokat nem katonai célra is építettek; füstöt kerestek az őrök, hogy a tüzek terjedését időben felfedezzék és megállítsák; börtönökben a rabok felügyeletére.
Az emberi történelem háborúi során több esetben használtak civil, vallási építményeket is alkalmi őrtoronyként.
Nem azonos a toronnyal, amit elsősorban hadászati céllal alkalmaznak; sem a középkorban állított lovagvárak központi lakótornyával, amelyek a földesúrnak kényelmet, némi védelmet és ellenőrzést biztosítottak a jobbágyok felett; sem a kastélyok homlokzatából kiemelkedő erkélyszerű kis tornyokkal (torretta), amelyek a középkorban a védőknek jó pozíciót nyújtottak a falak fedezésére.
Őrtornyokat nem katonai célra is építettek; füstöt kerestek az őrök, hogy a tüzek terjedését időben felfedezzék és megállítsák; börtönökben a rabok felügyeletére.
Az emberi történelem háborúi során több esetben használtak civil, vallási építményeket is alkalmi őrtoronyként.
Operaház
Az operaház operák és más dalművek előadására épített, akusztikailag e feladathoz alkalmazott épület. Operákat egyéb színházakban is előadnak (például Budapesten az Erkel Színházban).
Öregtorony
Az öregtorony vagy lakótorony a középkori várak jellegzetes épülete, tulajdonképpen a vár legbelső magva, amit úgy építettek, hogy még akkor is védhető legyen, amikor a vár többi részét már elfoglalta az ellenség.
Magyarországon is ismert francia eredetű, de nemzetközileg használt elnevezése a donjon (ejtsd: donzson). Ebből ered az egyik angol neve, a dungeon. Angolul később inkább keep a neve, németül Bergfried, spanyolul torre del homenaje.
Viszonylag szabadon, a vártól függetlenül is épültek, ilyen a visegrádi Salamon-torony. Gyakran előfordult, hogy egy önálló öregtorony néhány évtizeddel később egy nagyobb vár központi épületéül szolgált.
A lakótornyok másik fajtája főleg a középkori Nyugat-Európában terjedt el; ezek egy-egy család számára épültek biztonságos lakhelyként, akár városi környezetben is (angolul tower house, németül Wohnturm, olaszul casatorre).
Az öregtorony rendszerint négyzetes, később kerek alaprajzú, több emeletes, vastag falú torony volt, a vár többi épületénél magasabb. Általában a felsőbb szintjein volt a vár urának lakóhelye, az alsóbbakban raktárak, éléstárak. A tető alatt a védelem könnyebb szervezésére egy széles szabad tér volt, csorbázatos körítőfalakkal, lőrésekkel. Az emeletsorok eleinte erős fafödémmel, később boltozattal voltak egymástól elválasztva, a fegyvereket, élelmet stb. a torony közepén csigával húzták fel
Magyarországon is ismert francia eredetű, de nemzetközileg használt elnevezése a donjon (ejtsd: donzson). Ebből ered az egyik angol neve, a dungeon. Angolul később inkább keep a neve, németül Bergfried, spanyolul torre del homenaje.
Viszonylag szabadon, a vártól függetlenül is épültek, ilyen a visegrádi Salamon-torony. Gyakran előfordult, hogy egy önálló öregtorony néhány évtizeddel később egy nagyobb vár központi épületéül szolgált.
A lakótornyok másik fajtája főleg a középkori Nyugat-Európában terjedt el; ezek egy-egy család számára épültek biztonságos lakhelyként, akár városi környezetben is (angolul tower house, németül Wohnturm, olaszul casatorre).
Az öregtorony rendszerint négyzetes, később kerek alaprajzú, több emeletes, vastag falú torony volt, a vár többi épületénél magasabb. Általában a felsőbb szintjein volt a vár urának lakóhelye, az alsóbbakban raktárak, éléstárak. A tető alatt a védelem könnyebb szervezésére egy széles szabad tér volt, csorbázatos körítőfalakkal, lőrésekkel. Az emeletsorok eleinte erős fafödémmel, később boltozattal voltak egymástól elválasztva, a fegyvereket, élelmet stb. a torony közepén csigával húzták fel
Palánkvár
A palánkvár a népvándorlás kori népeknél alakult ki először, hogy az ideiglenes védelmi építményeiket (például szekérvár), felváltotta a természetes terepadottságok figyelembevételével, nem tisztán agyagból és földből épített, általában többrétegű fallal védett kezdetleges erődítések.
Magyarországon, a tatárjárás után beindult erőteljes várépítéseknek köszönhetően, elsősorban olyan helyeken építettek palánkvárat, ahol a kő vagy tégla hiányzott. Később a törökök elleni végvári harcok idején, a palánkvárak építése, mint a „magyar módra való” várépítés egyik eljárása vált ismertté. De a Kárpát-medencén kívül elterjedt volt Kelet-Európában is.
Gyakran építettek palánkot a kővárak köré is, mivel az ostromágyúk tüzével szemben nagy ellenállást tanúsítottak.
Magyarországon, a tatárjárás után beindult erőteljes várépítéseknek köszönhetően, elsősorban olyan helyeken építettek palánkvárat, ahol a kő vagy tégla hiányzott. Később a törökök elleni végvári harcok idején, a palánkvárak építése, mint a „magyar módra való” várépítés egyik eljárása vált ismertté. De a Kárpát-medencén kívül elterjedt volt Kelet-Európában is.
Gyakran építettek palánkot a kővárak köré is, mivel az ostromágyúk tüzével szemben nagy ellenállást tanúsítottak.
Parlament
A parlament a francia parler („beszélni”) szóból származik. Eredetileg a középkori Franciaországban a királyi bíróságokat nevezték parlamentnek (1789-ig). Innen került át a kifejezés Angliába, ahol a 15. században az igazságszolgáltatási funkció mellett tanácsadó, később törvényhozó szerepet kapott. A modern államokban a törvényhozó testületet jelenti.
A parlament egyfajta szinonimájaként használható az „országgyűlés” szó is, noha ezzel elsődlegesen a magyar parlamentre utalunk.A parlament a képviseleti rendszer intézménye, amelynek jogköre koronként és országonként különbözik.
Az egykamarás parlament (mint például a jelenlegi magyar Országgyűlés) közvetlenül alkot törvényeket. A köztársasági elnök megfontolásra visszaküldheti a törvényt a kihirdetés előtt, vagy az Alkotmánybírósághoz fordulhat.
A kétkamarás parlament bonyolult képviseleti rendszer terméke, amelyben az alsóház, illetve felsőház választása és összetétele eltérő lehet. Az alsóház által elfogadott törvények a legtöbb kétkamarás rendszerben a felsőház elé kerülnek további megvitatásra. Az alsóház (képviselőház) és a felsőház (szenátus) elnevezése történelmileg és országonként eltérő lehet.
A parlament egyfajta szinonimájaként használható az „országgyűlés” szó is, noha ezzel elsődlegesen a magyar parlamentre utalunk.A parlament a képviseleti rendszer intézménye, amelynek jogköre koronként és országonként különbözik.
Az egykamarás parlament (mint például a jelenlegi magyar Országgyűlés) közvetlenül alkot törvényeket. A köztársasági elnök megfontolásra visszaküldheti a törvényt a kihirdetés előtt, vagy az Alkotmánybírósághoz fordulhat.
A kétkamarás parlament bonyolult képviseleti rendszer terméke, amelyben az alsóház, illetve felsőház választása és összetétele eltérő lehet. Az alsóház által elfogadott törvények a legtöbb kétkamarás rendszerben a felsőház elé kerülnek további megvitatásra. Az alsóház (képviselőház) és a felsőház (szenátus) elnevezése történelmileg és országonként eltérő lehet.
Piramis
A piramis egy négyzet alapú gúla alakú építmény. A piramis szó valószínűleg a gúla magasságára vonatkozó óegyiptomi geometriai terminusból, a peremusz szóból ered, ezt társították hozzá később a görög pür tűz szóhoz. Az egyiptomiak mer-nek nevezték, ennek a szónak a jelentése „a fölemelkedés helye”.
Római villa
A villa gazdasági és lakóépület- vagy épületegyüttes-típus volt az ókori Római Birodalomban. Lehetett városoktól független majorság (villa rustica) vagy városi mintára épült vidéki ház (villa urbana). Megismerésüket Vitruvius és Ifjabb Plinius munkái is segítették. A villa rustica valószínűleg a parasztházból (capanna) fejlődött ki, a gazdasági udvar körül lakószárnnyal, istállóval, malommal, sütödével, présházzal, raktárakkal. A nagyobb villák alaprajza kezdetben a lakóházéval volt rokon átriummal, peristyliummal, kerttel. A császárkor villának nevezett épületegyüttesei (Tivoli, Salona) a római palotaépítészet szép példái. Bár a késő római erődített villatípusok hatással voltak a középkor világi építészetére, a villaépítészet a Római Birodalom bukását követően hosszú időre feledésbe merült, és csak a reneszánsz korban jött ismét divatba.
Sztúpa
A sztúpa (szanszkrit stūpa, halom) a buddhista építészet egyik jellegzetes alakja. Egyike a legrégebbi buddhista vallási építményeknek, kezdetben egyszerű földhalom volt, amelybe Buddha relikviáit temették. A legenda szerint Buddha halála után a testét elhamvasztották, és a hamvait nyolc sztúpába osztották szét. Az i. e. 3. században Asóka felnyittatta ezeket a sztúpákat, és a hamvakat szétosztotta az általa épített több ezer sztúpában. A buddhizmus terjedésével más ázsiai országok is átvették a sztúpát, de közben funkciója és kinézete megváltozott; ennek eredménye a pagoda.
A legrégebbi sztúpa az Asóka által i. e. 249-ben építtetett Dhamek Sztúpa az indiai Sarnath-ban, a legnagyobb pedig a 127 méter magas Phra Pathom csedi a thaiföldi Nakhonpathomban.
A legrégebbi sztúpa az Asóka által i. e. 249-ben építtetett Dhamek Sztúpa az indiai Sarnath-ban, a legnagyobb pedig a 127 méter magas Phra Pathom csedi a thaiföldi Nakhonpathomban.
Tűztorony
A tűztorony olyan építmény, amikből régen egy őrszem figyelte, nem ütött-e ki tűz a városban. Sok magyarországi városban áll tűztorony, többek között:
Soproni tűztorony, a város jelképe
Veszprémi tűztorony
Szécsényi tűztorony
Lovasberényi tűztorony
Budatétényi tűztorony
Nyírbátori tűztorony
Szatmárnémeti tűztorony
Tűztoronynak nevezik továbbá az óperzsák szakrális épülettípusát. Az óperzsa tűztorony kizárólag templom szerepét töltötte be, elnevezése a tűzimádattal kapcsolatos. (lásd: Óperzsa művészet)
Soproni tűztorony, a város jelképe
Veszprémi tűztorony
Szécsényi tűztorony
Lovasberényi tűztorony
Budatétényi tűztorony
Nyírbátori tűztorony
Szatmárnémeti tűztorony
Tűztoronynak nevezik továbbá az óperzsák szakrális épülettípusát. Az óperzsa tűztorony kizárólag templom szerepét töltötte be, elnevezése a tűzimádattal kapcsolatos. (lásd: Óperzsa művészet)
Vár
A vár védelmi célból emelt erődítmény, megerősített épület vagy épületcsoport. A várak fénykora a középkorban volt, a feudális széttagoltság idején. A tűzfegyverek elterjedésével (15-16. század) a várak jelentősége csökkent, a helyét az erődök és erődrendszerek váltották fel.
Veremház
A veremház vagy süllyesztett ház a népi építészetben olyan földbe ásott lakóépület, amelynek járószintjét a földfelszín alá süllyesztették. Az ilyen épületeknek fennálló falazata egyáltalán nincs vagy rendkívül alacsony, az oromzat és a tetőszerkezet ilyenformán a talajon ül. A Föld nagy részén elterjedt ősi épülettípus. A magyar néprajzi szakirodalom a veremház két főbb típusát különbözteti meg: a többnyire ideiglenes, egy helyiségből álló putriházat vagy putrit, illetve az állandóan lakott, többosztatú földházat vagy burgyét.
Vízimalom
A vízimalom kifejezés alatt az erőforrásként vízienergiát felhasználó, elsősorban gabona őrlésére szolgáló malomépületet és a hozzá tartozó gépi berendezést értjük. A vízimalmok folyók vagy patakok mellé emelt épületek, melyeknek gépeit vízkerék (vízikerék) hajtja meg, de vannak olyan vízimalmok – a hajómalmok –, melyeket erre a célra készített hajókra építenek és nagy vízhozamú, de kis esésű folyókon horgonyoznak le. Készültek olyan vízimalmok is, melyek a tenger árapály-erőit használják fel. A 19. század végétől kezdve sok vízimalomban a vízkereket jobb hatásfokú vízturbinával váltották fel.
Zikkurat
A zikkurat vagy zikkuratu, magyarul értelemszerűen toronytemplom vagy lépcsős templom egy sajátos mezopotámiai templomforma, ahol több egymásra rakott, egyre kisebbedő terasz tetején áll a tulajdonképpeni szentély, vagy szűkebb értelemben vett templom. A zikkurat akkád szó, etimológiájára az akkád zakaru „kimagaslik, magasra (épít)” igét is javasolták, de valószínűleg inkább az első és legfontosabb zikkurat, a Sumerben központi szerepet játszó nippuri Enlil-szentélykörzet nevéből – Ékur (sumer: E2.KUR „a hegy háza”) – akkád átvételéről van szó. A zikkurat formájában és funkciójában rokona a maja piramisoknak, amelyek szintén templomok, nem úgy, mint az egyiptomi piramisok, amelyek sírok.